Tárgyfelvetés: Nyelvtani jelenség a hangsúly és a hatás érdekében

A tárgyfelvetés olyan nyelvtani jelenség, amelyben egy olyan mondatelem, amely általában a mondat alanya lenne, ehelyett magasabb pozícióba kerül a mondatban, gyakran a mondat elején. Ez a változatos nyelvtani szerkezetű nyelvekben fordulhat elő, de különösen gyakori azokban a nyelvekben, amelyekben összetett az esetjelölés és/vagy az igeegyeztetés rendszere.

Az angolban például viszonylag ritka a témafelvetés, de előfordulhat bizonyos esetekben. kontextusokban, például amikor egy relatív záradékot használnak egy mondat tárgyaként: "A férfi, akit tegnap láttam, a testvérem." Ebben a mondatban az „akit tegnap láttam” relatív tagmondat a mondat elejére kerül, és alanyként funkcionál.

Más nyelvekben a tárgyfelvetés gyakoribb lehet, és többféle célt szolgálhat. Például arab nyelven lehetőség van a mondat elejére emelni a mondat elejére a hangsúly vagy aktualizálás érdekében: "A férfi, aki a levelet írja, a testvérem." Ebben a mondatban a „férfi” alanyt a mondat elejére emeljük, hogy hangsúlyozzuk a levelet író személy azonosságát.

A tárgyfelvetést arra is használhatjuk, hogy meglepetést vagy váratlanságot keltsen a mondatban. Például a japán nyelvben lehetőség van egy mondat tárgyát a mondat elejére emelni a drámai hatás érdekében: "A bátyám, akit halottnak hittem, megjelent az ajtóban." Ebben a mondatban a "bátyám" tárgyat a mondat elejére emeljük, hogy a meglepetés és a váratlanság érzését keltsük.

Összességében a témafelvetés egy nyelvtani jelenség, amellyel különféle hatások hozhatók létre a nyelvben, pl. hangsúly, aktualizálás és drámai hatás. Különösen gyakori azokban a nyelvekben, amelyekben összetett az esetjelölés és/vagy az igeegyeztetés rendszere, de előfordulhat egyszerűbb nyelvtani szerkezetű nyelvekben is.