A jelzések megértése a pszichológiában: meghatározások, típusok és alkalmazások

A pszichológiában a jelzés olyan inger, amely a válasz kezdeményezésére vagy elősegítésére szolgál. Ez lehet vizuális, hallható vagy tapintható jel, amely egy adott viselkedést vagy gondolkodási folyamatot vált ki. A jelzések lehetnek külsőek, például csengő, amely jelzi az óra kezdetét, vagy belsőek, például éhségérzet, amely evésre készteti az embert.

A tanulás és kondicionálás összefüggésében a jelzések fontos szerepet játszanak a viselkedés alakításában. . Például egy kondicionált inger (CS) összekapcsolódhat egy feltétel nélküli ingerrel (US) az ismételt párosítások révén, ami feltételes válasz (CR) kialakulásához vezethet. A CS jelzésként szolgál, amely kiváltja a CR-t. A jelzések terápiás céllal is használhatók, hogy segítsenek az egyéneknek viselkedésük megváltoztatásában vagy fóbiáik leküzdésében. Például az expozíciós terápia olyan jelzéseket használ, amelyek segítenek az egyéneknek szembenézni félelmeikkel és megtanulni megbirkózni a szorongást kiváltó helyzetekkel. A mindennapi életben a jelzések emlékeztetőként vagy felszólításként szolgálhatnak, hogy segítsenek emlékeznünk a fontos feladatokra vagy eseményekre. Például egy naptári figyelmeztetés a telefonunkon jelzésként szolgálhat, hogy emlékeztessen minket egy közelgő találkozóra vagy határidőre.