Ammonoidok: A kihalt lábasfejűek, amelyek a tengeri ökoszisztémákat alakították
Az ammonoidok a kihalt lábasfejűek egy csoportja, amelyek a mezozoikum korszakában éltek, körülbelül 240-65 millió évvel ezelőtt. Tekervényes héjuk jellemezte őket, és közeli rokonságban álltak a mai tintahalral, polippal és tintahalakkal. Az ammonoidok a tengeri ökoszisztémák fontos összetevői voltak ebben az időszakban, és jelentős szerepet játszottak a földi tengeri élet kialakulásában.
Az ammonoidok először a kora jura idején jelentek meg a kövületekben, körülbelül 200 millió évvel ezelőtt, és egyre változatosabbá és bőségesebbé váltak. az egész mezozopos korszakban. Különféle élőhelyeken találták meg őket, beleértve a sekély tengereket, a mély óceáni medencéket, és még édesvízi környezetben is. Egyes ammonoidfajok speciális környezetben élnek, mint például a sekélyvízi fajok, amelyek korallzátonyokban éltek, vagy a mélyvízi fajok, amelyek a mélységi zónában éltek.
Az ammonoidok egyedi héjszerkezettel rendelkeztek, amely kitinrétegekből állt , a mai rákfélék héjához hasonló szívós, rugalmas anyag. Az ammonoidok héját gyakran bonyolult mintázatokkal és bordákkal díszítették, amelyek álcázásként vagy kiállítási célokra szolgálhattak. Néhány ammonoidfajnak hosszú, spirál alakú csápjai is voltak, amelyeket a zsákmány befogására vagy a ragadozók elleni védekezésre használtak.
Az ammonoidok a mezozoikum korszakában sok más tengeri állat, köztük a dinoszauruszok, plesioszauruszok és más tengeri hüllők fontos táplálékforrásai voltak. Az óceán szénciklusának is fontos alkotóelemei voltak, mivel nagy mennyiségű szerves anyagot fogyasztottak, és hozzájárultak a Föld éghajlatának szabályozásához.
Sikerük és sokféleségük ellenére az ammonoidok a kréta időszak végén, körülbelül 65 millió évvel ezelőtt kihaltak. . Kihalásuk pontos oka még mindig vita tárgyát képezi a tudósok között, de úgy gondolják, hogy olyan tényezők kombinációja, mint a vulkánkitörések, az óceánok elsavasodása és az új ragadozók kifejlődése, hozzájárulhatott a pusztulásukhoz.



