A kémiai reakciók megértése Arrhenius elméletével

Arrhenius svéd kémikus volt, aki 1889-ben vezette be az aktiválási energia fogalmát. Azt javasolta, hogy a kémiai reakciók akkor mennek végbe, amikor a reagensek egymásnak ütköznek, elegendő energiával ahhoz, hogy leküzdjék a reaktánsok közötti kötést. Ez az aktiválási energiaként ismert energia szükséges a reakció lezajlásához.

Arrhenius elmélete megmagyarázta, hogy egyes reakciók miért lassabbak, mint mások, és miért nem mennek végbe bizonyos reakciók, noha a reaktánsok jelen vannak. Bevezette a sebességi állandó fogalmát is, amely a reaktánsok közötti sikeres ütközések gyakoriságának mértéke.

Az Arrhenius-egyenlet a sebességi állandót a rendszer hőmérsékletéhez kapcsolja:

k = Ae^(-Ea/RT)

ahol k a sebességi állandó, A egy frekvencia tényező, Ea az aktiválási energia, R a gázállandó, és T a hőmérséklet Kelvinben. Ez az egyenlet azt mutatja, hogy a hőmérséklet növekedésével a sebességi állandó is nő, ami azt jelenti, hogy a reakció gyorsabbá válik.