Bruner kognitív fejlődéselmélete: A környezet és a mentális folyamatok szerepének megértése

Bruner (1960) a kognitív fejlődés elméletét javasolta, amely a környezet szerepét hangsúlyozza az egyén mentális folyamatainak alakításában. Bruner szerint a gyerekek egy sor szakaszon haladnak keresztül, amelyek mindegyikét a gondolkodás és a problémamegoldás egyre összetettebb formái jellemezik.

Bruner elmélete több kulcsfogalmat tartalmaz:

1. Állványozás: A gyerekek akkor tanulnak a legjobban, ha megfelelő támogatást és útmutatást kapnak, amikor új ötletekkel és feladatokkal foglalkoznak. Ezt a támogatást gyakran hozzáértőbb mások nyújtják, például szülők vagy tanárok.
2. Befogadási szakasz: A kognitív fejlődés e korai szakaszában a gyerekek az információk befogadására és az őket körülvevő világ befogadására összpontosítanak. Még nem képesek elemezni vagy megérteni az összetett fogalmakat.
3. Korai sémák: Ahogy a gyerekek elkezdik megérteni és kategorizálni tapasztalataikat, korai sémákat alakítanak ki, amelyek a tudás rendszerezésének mentális keretei. Ezek a sémák gyakran konkrét tárgyakon és eseményeken alapulnak.
4. Későbbi sémák: Ahogy a gyerekek felnőnek és egyre több tapasztalatot szereznek, sémáik elvontabbá és összetettebbé válnak. Kapcsolatokat kezdenek látni a különböző ötletek és fogalmak között.
5. Asszimiláció és alkalmazkodás: Bruner úgy vélte, hogy a tanulás magában foglalja az asszimilációt (új információ beépítése a meglévő mentális keretekbe) és az alkalmazkodást (a meglévő mentális keretek megváltoztatása az új információkhoz való igazodás érdekében).
6. Spirális tanterv: Bruner egy spirális tantervet javasolt, amelyben a gyerekeket egyre összetettebb szinten ismerik meg ugyanazokkal a fogalmakkal, ahogy felnőnek. Ez lehetővé teszi számukra, hogy építsenek korábbi tudásukra és megértésükre.

Bruner elmélete jelentős hatást gyakorolt az oktatásra és a gyermekfejlesztési kutatásokra. Az állványozásról és a gyermekek megfelelő támogatásának fontosságáról alkotott elképzelései hatással voltak a tanítási módszerekre és a tanterv kialakítására. Emellett a környezetnek a kognitív fejlődés alakításában betöltött szerepének hangsúlyozása arra késztetett, hogy nagyobb hangsúlyt fektessenek a korai tapasztalatok és kapcsolatok fontosságára a gyermekek mentális folyamatainak alakításában.